Jonathan "John" Pitcairn (1722. december 28. – 1775. június 17.) egy brit tengerészgyalogos volt, akit Bostonba állomásoztattak az Amerikai függetlenségi háború idején, eggyuttal a Templomos Rend tagja.
Életrajz[]
Korai élete[]
Pitcairn, Skóciában született, 1746-ban távozott a hazájából. Később főhadnagyként beállt a brit tengerészgyalogságba, hogy segítse a franciák és a britek közötti növekvő feszültségeket a Gyarmati Amerikában. Felderítőmunkákat végzett a hadsergnek. 1754-ben, Pitcairn csatlakozott a Templomos Rendhez, és egy másik templomosnak, Edward Braddock tábornoknak szolgált.
Templomos kezdetek[]
Pitcairn elkíséri Haythamot és Lee-t.
Miközben tartotta a kapcsolatot az Angliai Templomos Renddel, Pitcairn bebizonyította, hogy alkalmas hozzá, hogy csatlakozzon a templomosokhoz. 1754 elején, Amherst parancsnok megszervezte neki, hogy elmenjen Bostonba, hogy segítse a másik templomosokat. Miután Haytham Kenway, a Gyarmati Templomosok nagymestere, beiktatta Benjamin Churchot, aki Charles Lee-vel elindultak Pitcairnért. Azonban, Braddock, aki korábban kilépett a Rendből, nem engedte meg neki, hogy csatlakozzon a templomos társaihoz, és kényszerítette Pitcairnt, hogy megszálljon nála.
Miután Pitcairn a vöröskabátosok társaságában volt, Haytham Lee-vel kiterveltek egy tervet. Ekkor Lee megzavarta a katonákat, Pitcairn pedig utánuk ment, amíg őket elvezették egy elhagyott területre. Ott, együttműködött velük, majd megölték a másik katonákat és megalázták Braddockot, mielőtt Haythammel távozott volna a Zöld Sárkány tavernába, hogy megvitassák a Rend terveit.
Pitcairn együtt a templomos társaival álcázzák magukat vöröskabátosoknak.
Miközben segített a templomosoknak bejutni a Southgate erődbe, megtámadott egy rabszolga-konvojt, miközben megölte a briteket és áthúzták a ruhájukat. Miután a csoport elkezdte haladni az erőd felé, egy érdekes módon, katonákat gyilkoltak meg, hogy a konvoj be tudjon menni az erődbe. Onnan, együttműködött velük, hogy megzavarják a másik katonákat, akiket állomásoztattak a terület körül, hogy Haytham könnyebben kiszabadíthassa a rabszolgákat. Nem sokkal ezután, segített ellenállni a katonáknak, amíg Haytham elment harcolni Silas Thatcherrel, az erőd vezetőjével.
Több hónappal később, Pitcairnt emlékeztették a segítségre, amikor a tervet kifejezték, hogy megölik Braddockot, azért hogy segítséget szerezzenek, a Mohawk nőtől, Kaniehtí:iotól, miközben lokalizálta az első civilizáció raktárát, neki el kellett mennie Kanadába, mert kitört a Francia és Indián Háború.
Miután megtalálták a Prekurzor raktárat, Haytham megváltoztatta a templomosok terveit, hogy összpontosítsanak a gyakorlati üldözésekre és terjesszék ki a hatalmukat az egész gyarmatokon. Pitcairn maradt a brit hadseregnél, pályafutása során hírnevet szerzett Békefenntartóként, és 1771-ben előléptették őrnagy rangra.
A Lexington-i és a Concord-i csata[]
A telepesek végül fellázadtak a brit uralom ellen, ezáltal a fegyveres konfliktusok miatt, a telepesek megalapították a saját hadseregüket, a patriótákat. Pitcairn vezette a brit hadsereget Lexington és Concord felé, annak az érdekében, hogy elfogja és letartoztassa a lázadok vezetőit, Samuel Adamset és John Hancockot, azzal a szándékkal, hogy tárgyalásokat folytasson a diplomáciai megoldásról.
Pitcairn a csata visszavonulásakor.
Pitcairn és az erői bevonultak Lexingtonba, ahol megparancsolta a lázadóknak, hogy távozzanak, a lázadók többsége elmenekült és Pitcairn elérte, hogy az első kényszerítő lázadókat megtámadja, hogy visszavonuljanak Concordba. Útközben Concord felkészült a csatára, majd megállították a lázadókat, ahol éppen a terület egyik oldalán levő tavon keresztül akartak átjutni a britek. Csak egy hídon keresztül juthatták át, amit az emberek védtek; azonban Connor, egy asszaszin, irányította a tüzérséget. Így Pitcairn nehéz veszteségeket szenvedett el és kényszerítették, hogy visszavonuljon. Az állandó konfliktus elhalasztotta Pitcairn esélyeit egy békés település megszerzéséhez.
A Bunker Hill-i csata[]
A Kontinentális hadsereg hamarosan vezetett egy Boston városa ellen irányuló rohamot, amit Israel Putnam tábornok vezetett. Pitcairn biztonságosan maradt a városban, amíg a brit fregattok egy ágyútüzet nyújtottak a kikötőből, miközben így sarokba szorítva tartották a Kontinentális hadsereget Bunker Hillben. Connor megint segítette a Kontinentálisokat, és képes volt rá, hogy szabotálja a hajókat és elérje őket, miközben a városból egy táborhelyre kényszerítette Pitcairnt a Moultan dombjának a tetején, ahol tovább parancsolta a csapatait.
Halála[]
Connor meggyilkolja Pitcairnt.
Connor el tudta kerülni a tüzelési vonalakat, és beszivárgott a táborba észrevétlenül, és végül megölte Pitcairnt. Az utolsó szavaival, Pitcairn kijelentette, hogy ő fegyverszünetet akart a lázadókkal, és hibáztatta Connort a haláláért, mondván, hogy csak súlyosbította a háborút. A halála után, az asszaszin elvett egy levelet Pitcairntől és elmenekült, majd feltárta a levelet, amelyből kiderült, hogy a templomosok egy merényletre készülnek George Washington ellen.
Jellegzetességek és személyiség[]
Pitcairn egy lelkes katona és stratéga volt, tapasztalt és szolgálatos ember, a Brit Hadseregnél. Erős vezetői képességei és karizmája volt, tisztelte az ellenfeleit. Emiatt a békefenntartó nevet kapta, feladata, hogy békésen leverje a gyarmati lázadást. Hasonlóan William Johnsonhoz, Pitcairn törődött az ellenségeinek az életével és fegyverszünetet akart velük kötni. A jóindulatának ellenére, Pitcairn nem habozott az erő használatához folyamodni, ezért szolgálta a Templomos Rendet, kiknek az volt a célja, hogy irányítsák a telepeseket és elnyomják őket. Templomosként, Pitcairn erősen azt hitte, hogy a briteknek maradniuk kell a gyarmatok irányításában, mivel náluk nagyobb a hatalom és a rend.
Utolsó szavai[]
John az utolsó perceiben.
- "John: Miért... Miért csinálta ezt?
Connor: Adams és Hancock védelmében... és azokért, akiket szolgálnak. A vesztükre tőr...
John: A vesztükre? Megőrült? Tárgyalni akartam velük. Oly sok a tisztázni és megmagyarázni való... De maga megölte a reményt.
Connor: Ha igaz, amit mondott, mit üzen nekik búcsúzóul?
John: Hogy tegyék le a fegyvert. Hogy vessenek véget a háborúnak!
Connor: A vöröskabátosok is megtehetnék.
John: Azt hiszi, nem próbáltam rávenni az enyémeket? Az ilyesmihez idő kell. Sikerrel járhattam volna, ha elég időt hagy rá...
Connor: A bábjátékos szerepét.
John: Mert alkalmasabb vagyok rá bárki másnál.
Connor: Nem. A zsinórokat el kell vágni. Hogy ki-ki szabadon dönthessen.
John: És mennybéli palotákban lakozhasson mindörökké. Férfiként bánik a pengével, de gyerekszemmel látja a világot. Rengetegen fognak meghalni maga miatt...
Connor: A tévhit is szentebb a hitetlenségnél..."
- ―Pitcairn utolsó szavai.[src]