- "Ő egy jóhiszemű ember, de a templomos fantáziája veszélyes. Ellentmondana a valóságnak."
- ―Szulejmán miután megtudja nagybátyja kapcsolatát a templomosokkal.[src]
Ahmet (1465-1512) oszmán herceg volt, II. Bajazid legidősebb fia. Bátyja I. Szelimnek és Korkutnak, valamit nagybátyja I. Szulejmánnak.
Belefáradva a viszályokba, amik megosztják az embereket, Ahmet végül csatlakozott a Templomosokhoz, majd ő lett a vezetőjük, miközben őt választották a szultán örökösének is.
Ahmet abban a hitben, hogy a biztosított a helye a birodalmon belül, végül Manuellel elrendelte a Maszjáfi expedíciót, és a Maszjáf kulcsok felkutatását, hogy bejussanak Altaïr könyvtárába. Úgy gondolta ott megtalálhatja a Nagytemplomot, hogy a rejtett hatalmával a templomosok céljait segítse.
Ahmet erőfeszítéseit végül Ezio Auditore da Firenze hiúsította meg.
Végül mégsem Ahmet lett a szultán, hanem Szelim, aki gyorsan végzett is testvérével a megválasztása után.
Életrajz[]
Korai élete[]
1465-ben a szultán legidősebb fiaként jött a világra, s őt választották trón örökösének, mert osztotta apja nézeteit, undorát a háborúval kapcsolatban, és ragaszkodását a tudáshoz. Sokan hitték, hogy ő a legésszerűbb választás.
Ahmet végül az anatóliai Amasya város kormányzója lett, ahogy a hagyomány ezt minden hercegtől megkövetelte. Ahogy az idő haladt, továbbra is lenyűgöző volt, és egyre valószínűbbnek tűnt, hogy sikeres trónörökös lesz, főleg, hogy a nagyvezír, Hadim Ali pasa elkezdte őt támogatni.
Csatlakozás a bizánci templomosokhoz[]
- "Ezio: Miért a templomosok?
Ahmet: Mert belefáradtam az értelmetlen, véres viszályokba, hogy apa harcol fia ellen, testvér testvér ellen. Az igazi béke eléréséhez, az embereknek úgy kell gondolkodni és mozogni, mint egy test, és egy elme." - ―Ahmet a templomos ideológiáról.[src]
1509-ben földrengés rázta meg Konstantinápolyt, s ekkor a szultán elhagyta a várost. Ez idő alatt megjelentek a bizánci templomosok, hogy megpróbálják újjáéleszteni a bukott birodalmat.
Ebben az időben akadt meg Manuel Palaiologos szeme Ahmeten. Belefáradva az emberi víziókba, Ahmed egyetértett azzal, hogy az emberiségnek egy uralkodó alatt kell egyesülnie, így végül csatlakozott hozzájuk. Ez azonban egy belső konfliktust okozott, mivel ő még mindig egy oszmán herceg, így kedvezve a törököknek, vagy bizánciaknak, azt jelentené, hogy hátat fordít a másiknak.
Karizmatikusabb és fiatalabb volt, mint Manuel, így hamar átvette a vezető szerepet a templomosok közt. Ugyanekkor megkezdődött II. Bajazid és Szelim között a konfliktus, aki magának akarta a trónt.
Hatalomszerzés a birodalomban[]
- "Ki fogom nyitni a könyvtárat, és megtalálom a Nagytemplomot. A hatalommal mi ott rejtőzik, elpusztítom a babonákat, amik megosztják az embereket."
- ―Ahmet tervei a könyvtárral.[src]
1511-ben Ahmet több tervel is előállt, hogy növelje a hatalmát a birodalomban. Az egyik az volt, hogy megtalálja Isu Nagytemplomát, amit Niccolò Polo említ A titkos keresztes hadjáratban.
Ebből megtudták, hogy létezik Altaïr Ibn-La'Ahad, a nagy Mentor könyvtára, ami Maszjáfban található. Abban a hitben, hogy a könyvtár elvezeti a Nagytemplomhoz, Ahmet beleegyezett, hogy Manuel expedíciót indítson Maszjáfban, miközben ő Konstantinápolyra koncentrált.
Ahmet a banketten.
Ahmed azt tervezte, hogy egy ünnepség alkalmával elraboltatja Szulejmánt vendégnek álcázott templomosokkal, majd később ő megmentené unokaöcsét, ezzel hőssé válva.
Azonban az olasz zenészeknek álcázott Török asszaszinok elbántak a behatolókkal, ezzel meghiúsítva Ahmet tervét. Ahmet, hogy ne keltsen gyanút magához hívta Tarik Barletit, a janicsárok kapitányát, hogy számon kérje, hogy nem vették észre a gyilkosokat, valamint Tarik ellenszenvét ismerve maga felé, megvádolta azzal, hogy ő szervezkedik ellene.
Nem sokkal később Tarik meghalt, és mindenki azt gondolta, hogy Ahmet érte a felelős.
Halála[]
- "Ahmet: Katonák! Szelim nem a mesteretek! Nektek csak a szultán parancsolhat! Hol van? Hol van a szultán?
Szelim: Itt áll előtted, testvér. Apánk megtette a választását." - ―Ahmet és Szelim, Ahmet halála előtt.[src]
Ahmet felfedi magát Ezio előtt.
1512-ben Ahmet személyesen ment Kappadókiába, s pont Manuel halála után érte el ekkor Eziót. Felfedte, hogy ő vezeti a bizánci templomosokat, valamint megfenyegette az asszasszint, hogy elfogja Sofia Sartort, miután Ezio azt hazudta, nem tud több Maszjáf kulcsról. Ezután Ahmet elhajózott Konstantinápolyba, miközben őröket küldött Ezióra.
Miközben elfogta Sofiát, Yusuf Tazim, a török asszazsinok vezetője életét vesztette, ezért a feldühödött asszazsinok egy nyílt, teljes erejű támadást hajtottak végre a kikötő ellen, ahol Ahmet bujkált.
Rengeteg embere meghalt, de Ahmet életét megmentette, hogy elfogta Sofiát, és a nőért cserébe a Maszjáf kulcsokat kérte.
Az üzletre a Galata toronynál került sor, ahol Ahmet megkapta a kulcsokat, s Eziót a torony tetejére irányította, ahol egy nőt őriztek. Ám ez a nő nem Sofia volt, őt egy közeli negyedben akarták megölni, ám Ezio sikeresen megmentette. Eközben Ahmet a kulcsokkal a birtokában ellovagol Maszjáf felé.
A hajsza.
Ezután Ezio és Sofia elindultak egy kocsival Ahmet után, s a hajsza elkezdődött.
A hajsza során Ezio leesett a kocsiról, ám kinyitotta az ejtőernyőjét, és egy, a kocsihoz kötött kötélbe kapaszkodott, miközben Sofia kormányozta a járművet.
A hajsza végén Ezio elkapta Ahmetet, és mindketten lezuhantak egy hegyoldalon, s a szabadesés közben harcoltak. Végül Ezio kinyitotta ejtőernyőjét, és Ahmet Ezióba kapaszkodva szintén megmenekült.
Szelim végez Ahmettel.
A földet érés után Ezio megtalálta az elejtett kulcsokat, majd csodálkozásukra megérkezett I. Szelim a janicsárokkal.
Kiderült, hogy Szelim lett a szultán, aki fojtogatni kezdte Ahmetet, s végül levetette a szikláról.
Személyisége és jellemvonások[]
- "Gyenge vagy, Ahmet. Eltöprengsz háborús időkben, és nyugtalan vagy békeidőben. Hiányolod a gházi(szent harcosok) hagyományai iránti szenvedélyes ragaszkodást, de testvériességről beszélsz hitetlenek társaságában. Tisztességes filozófus lennél, de gyenge szultán leszel."
- ―Tarik Ahmetről alkotott véleménye.[src]
Ahmet mint Konstantinápoly legerősebb családjának tagja, valamint az uralkodói ház tagjaként, büszke és arrogáns ember volt. Ezeket az érzéseket csak erősítette, hogy a szultán őt jelölte utódjául.
Ahmet folyamatosan figyelte a kapcsolatát a tömeggel, mert felismerte az emberek támogatásának fontosságát. Ezért lett ideges olyankor, mint például Tarik Barleti halálakor, ami az ő megítélését rontotta, hisz azt hitték, ő ölte meg a kapitányt.
Azonban a nép egy része Szelimet támogatta, mert gyengének érezték Ahmetet, aki sokszor nehezen döntött a fontos kérdésekben.
Mint a bizánci templomosok vezetője, Ahmet értelmes és ravasz ember volt. Az ő korában és bájával, sikerült meggyőznie olyan embereket is, akik egyébként nem fogadtak volna el mást. Ahmetnek sikerült létrehozni egy olyan rendszert, ahol a Maszjáf kulcsok után kutathatott, de mellette megtarthatta nyilvános, jó megjelenését is.
Apróságok[]
- Történelmileg, Ahmet 1513. április 24-én halt meg, azáltal, hogy a testvére, Szelim Bursában legyőzte őt, és kivégeztette.
Galéria[]
