Romulus tekercsei hat ősi irat, melyeket hat kulccsal együtt rejtettek el Romulus búvóhelyein, Rómaszerte. Brutus páncélja és Brutus tőre vasrács mögé voltak rejtve, amit ezzel a hat kulccsal lehetett kinyitni.
A tekercseket Marcus Junius Brutus írta. Az iratokban az szerepel, hogy Brutus miként fedezte fel a Kolosszeumi Kamrát. Valamint Gaius Julius Caesar halálának kitervelése, és végrehajtása szerepel benne.
A kulcsokat és tekercseket végül Ezio Auditore da Firenze gyűjti össze.
Tekercsek[]
Itt hagyom családom páncélzatát, az egyik legkitűnőbbet, melyet valaha készítettek. Ki megtalálja, előnyre tehet szert harc közben.
-A KÉZÍRÁS MEGVÁLTOZÁSA-
Elvettük, és visszaállítottuk a vaskapu mögé. Hat kulcs a nyitja, melyet testvéreink között elosztottunk. Ha úgy hallják Romulus-tól származik, isteníteni fogják.
Térdre rogyok, lélegzetem elfojtódik, amint próbálom feldolgozni az elém terülő látványt. Ugyanez a barlang kísértett álmaimban. Számolhatatlanul sok estét töltöttem felfedezésével álmaim világában. Muszáj volt megtalálnom.
Véget ért az első tanácskozás. A problémával tisztában vagyunk, de válaszunk határozatlan. Caesar elhúz a tanács mellől, bizalmát egy idegen uralkodóba veti, felvéve ezzel egyiptomi szajhája egoizmusát és pompáját. Sosem vállalja, ha megcímez minket és csak gúnyolódik aggodalmainkon. Megalkotta a saját szenátusát, tele csalókkal, manipulátorokkal, és olyanokkal, kiknek semmi közük Róma ügyeihez. A testvéreim vérére áhítoznak, de nem vagyok benne biztos, ki tudom-e ontani.
A kapu kinyílt! Ami pedig mögötte rejlett megváltoztatta felfogásomat, remegésre késztetett, hitem legerősebb pilléreit is ledöntötte. Minden egyes esemény egy láncolat része, melyet valami régen halott dolog alkothatott. Vagy esetleg még mindig életben van?
Lenyugtatom magamat, és továbblépek a fény felé. A szellemek üvöltenek elmémben, egyre közelebb hívnak. Sosem láttam még ily hatalmas építményt, melyet csak egy fantomnyi fény világít be. Valami a terem közepén nyugszik, valami, amit nem érhetek el. Bizonyára Istenek segédkeztek eme tervezésben, de vajon mely Istenek?
Egy talpazat emelkedik ki a földből. Elmenekülnék eme őrület elől, de tudom úgyis visszahívna. Ráhelyezem kezemet, s szinte elvakít! Feltölt a prófécia! Látom a lángoló Rómát, és érzem...Cselekednem kell!
Újból a barlangban találkozunk, de elrejtettem felfedezésemet testvéreim elől. Újraírom tervemet; néhány részlet a sajátom, de a többit a látomásaim vezérelték. A hozzájárulásom a gyakorlati részletekben mutatkozik meg: csoportosan támadunk, hogy megelőzzük elmenekülését, és hogy biztosak lehessünk benne, hogy mindenki hű a feladathoz. A Szenátusba fogjuk üldözni, ahova egyetlen szövetségese sem léphet be. Látomásaim azt mutatták, hogy Mars ezen napján kell lesújtanunk rá, s ez a nap próbára teszi eltökéltségem, hisz a habozás elfogadhatatlan.
Én nem vagyok erőszakos ember, mégis előkészítem családom örökségét, a tőrömet. Felaggatom tógámat, s eltávozom az ünnepség miatt.
Caesar halott, huszonháromszor szúrták le saját honfitársai, azok, akiket valaha barátnak vélt. Meghalt, s nem a tettei miatt, hanem a nép félelmétől, hogy mi válhat belőle. Bűnrészességem akkor emésztett fel, mikor szemembe nézett, s láttam hogy elfogadta kegyetlen sorsát. Tán látta azt amit én, a többiek reflektálták neki?
Én, Marcus Junius Brutus, visszatértem a barlangba, az alatta elfekvő kamrába. Itt hagytam tőröm, és páncélzatom. Talán egy napon mást is ideszólítanak, egy hasonló, tragikus cél miatt. Talán téged, ki olvasod ezt a visszaemlékezést.
Megpróbáltatásom ellenére nincsenek válaszaim, de gyanítom hamarosan lesznek. És te, ki itt belépsz, vidd hangosan a szót...