FANDOM


Ikonacbl.pngIkonac2.pngIkonacr.pngIkonackr.pngIkonacksc.pngIkonjó.png
Maszjáftól Firenzéig.png
F I G Y E L E M!

A cikk a(z) Maszjáftól Firenzéig projekt része, így speciális védettséget élvez. A cikken jelenleg Ezio Borgia dolgozik. Kérjük, csak akkor szerkeszd, ha nem tartalmi jellegű módosításokat kívánsz a cikken elvégezni, hanem csupán apróbb korrigálásokat (pl. nyelvtani hibák javítása)! Részletesebben erről a projektről ezen a lapon olvashatsz.

„Egyfajta útmutató, mellyel megismerhetjük rendünk mélységeit - eredetét, célját és módszereit. Ez maga a hitvallás, ha úgy tetszik.”
Mario Auditore a Kódexről[src]

Kódex borító.png

A Kódex

Altaïr Ibn-La'Ahad Kódexe vagy egyszerűen a Kódex egy harminc lapból álló személyi napló, melyet a legendás mester asszaszin, Altaïr Ibn-La'Ahad írt mentora, Al Mualim halálát követően. Többek között, dokumentálja az édeni almával kapcsolatos felfedezéseit, és betekintést nyújt életútjába, de különféle egyéb, főként merényletekkel összefüggő részleteket is tartalmaz.

Története

Középkor

Röviddel Al Mualim halálát követően, Altaïr elkezdte megírni a Kódexet. Jórészt élete legfontosabb aspektusait és a folyamatos küzdelmeket részletezte benne, ami azonban ezeknél is értékesebb, az az információ, amelyet az édeni almáról osztott meg.

Altaïr a Kódexbe olyan leírásokat és javaslatokat is sűrített, melyek az asszaszin rend gyilkossági technikáinak (például mérgek használata által) továbbfejlesztését, a fegyverzet modernizálását, illetve teljesen új fegyverek alkalmazását célozták. Ilyen új, Altaïr által feltalált fegyver például a rejtett pisztoly is. Kilencvenkettedik életévét már betöltötte, mire végül is sikerült befejeznie művét.

Altair Niccolo Kódex.png

Altaïr átadja a Kódexet Niccolò Polónak

A Maszjáf elleni 1257-es mongol támadás zűrzavarában, Altaïr átadta a Kódexet és vele öt kulcsot Niccolò Polónak megőrzésre. Két nappal ezután azonban egy mongol portyázó csapat menekülés közben elfogta Niccolòt és testvérét, a Kódexet pedig elvették tőlük.

Évekkel ezután, a Kódex visszakerült a Polók birtokába, amikor Niccolò fia, Marco visszalopta azt Dzsingisz kán udvartartásából. Ezt követően, Marco átadta a Kódexet Dante Alighierinek, aki pedig továbbadta azt egyik tanítványának, név szerint Domenico Auditorénak. A Kódexet végül szándékosan eltépték és szétszórták egy hajó fedélzetén, Otranto kikötőjében, hogy ezáltal megakadályozzák, hogy azt a templomosok által felbérelt részeg kalózok kaparintsák meg.

Reneszánsz

Mario Ezio Kódex.png

A Kódex lassan újra egyesül

A kódexlapok szétszórása után, az asszaszinok igyekeztek azokat ismét összegyűjteni, de 1476-ig mindössze hat darabot találtak meg a harmincból. Még ugyanebben az évben Ezio Auditore átvette apja helyét az asszaszin rendben, és 1499-re sikeresen megtalálta és összegyűjtötte a Kódex minden egyes oldalát, amelyek Itália szerte hánykolódtak. A Kódex minden lapja titkosítva volt, s csupán két ember létezett, aki meg tudta fejteni: Ezio hajdani apja és Ezio barátja, a nagyszerű polihisztor, Leonardo da Vinci.

A Kódexben el volt rejtve egy jóslat, mely szerint elérkezik majd a "próféta", aki egyesít az éden darabjai közül kettőt, s azokkal feltárja majd a Szentélyt. Ezzel betekintést nyer egy térképbe, amely minden további szentély hollétéről tudósít. A Borgiák Monteriggioni elleni ostroma során a Kódexet ismételten ellopták.

Modernkor

A XXI. század elején, a Kódex lapjai újra idegen tulajdonba kerültek; több oldal magángyűjtők - többnyire templomosok - birtokába jutott, más részei publikus múzeumok kiállítási tárgyai lettek, egyet közülük pedig egy firenzei könyvtárban tartottak.

Kódexlapok

1 - 15

Már napokat töltöttem ezzel a különös tárggyal. Vagy talán hetek voltak? Esetleg hónapok? Már nem is tudom bizonyosan... A többiek időről-időre meglátogatnak - hogy ételt kínáljanak, vagy egyszerűen csak elvonják a figyelmemet. Azt mondják, fel kellene hagyjak ezen tanulmányozásokkal... Malik még azt is javasolta, végleg hagyjam abba, amin dolgozom. De én még nem állok készen a továbbállásra. Biztosan tudom, hogy meg fogom fejteni ezt az édeni almát. Annyi már bizonyos, hogy ez nem más, mint egy... egy fegyver, esetleg? Valamiféle hátrahagyott üzenet? Vagy mind a kettő egyszerre? "Ő, aki tudást szerez, fájdalmat szerez..." Az efféle kijelentések mögötti filozófiát képes vagyok megérteni... No de, ha igaz - szó szerint kell értenem? Egy társadalom, mely háborúit új ötletekkel és információkkal vívta az acél és a kard világában... Ennek célja meglehetősen világos. Hovatovább, alapvető. Dominancia. Uralkodás. Na de maga a folyamat... az eljárás és az aljasság, amit céljai eléréséhez használ... MINDEZ egyszerűen elbűvölő. Kiket e hatalmas tűz parazsa égetett, azoknak minden megígértetett, amire csak vágynak. És csak egyetlen dolgot vár el cserébe tőlük: teljes és feltétlen engedelmességet. Vajon ki tudna ellenállni? Ez maga a megtestesült kísértés. Emlékszem saját gyengeségemre Al Mualimmal való szembenállásomkor, s arra is, hogyan tűnt tova önbizalmam puszta szavai által. Ő, ki egyik pillanatban még apám helyett apám volt, egy másik pillanatban már legfőbb ellenségemmé vált. A kétség legapróbb villanása elegendő volt számára, hogy beférkőzzön az elmémbe. De legyőztem a fantomjait - ezzel önbizalmam visszanyertem -, s elküldtem őt eme világról. Ezzel felszabadultam. De immár ámulok csupán... Vajon tényleg felszabadultam? Hiszen itt ülök magamban - buzgón igyekezve megérteni azt a dolgot, aminek elpusztítására felesküdtem. Az ok csupán ennyi: az Alma egy mesét rejt, amelyet el akar mondani. Érzek valamiféle vibrálást - valami hatalmast és baljósat. Mindannyian veszélyben vagyunk. Az én kötelességem tenni valamit, hogy a veszély elmúljék. Nem szabad - nem tudok - felhagyni ezzel az egésszel, amíg meg nem lelem az igazságot.


Lelőhely: San Giovanni délkeleti része (Firenze)

Az asszaszinok és templomosok csatározását megörökítő rajz


Lelőhely: Az Auditore-villa irodája (Monteriggioni)

A rejtett penge összerakásának sematikus ábrája


Lelőhely: Giovanni Auditore irodája (Firenze)

Az asszaszin Rend működési elvei közt felfedezhető három ironikus ellentmondás: (1) Arra törekszünk, hogy békét teremtsünk, de ennek érdekében gyilkosságokat követünk el. (2) Az elme szabadságát hirdetjük, de elvárjuk a teljes engedelmességet a mester és a szabályok iránt. (3) Hitünk szerint mindig elkerüljük a veszélyt, mégis szükség van arra, hogy mi magunk is gyakorló orvosok legyünk.

Ezen ellentmondásokra nincs igazi magyarázatom, csupán sejtések fogalmazódtak meg bennem... Vajon azért ferdítjuk el saját szabályainkat, hogy ezzel a nagyobb jót szolgáljuk? Ha igen, mit sugall ez rólunk? Talán, hogy hazugok vagyunk? Vagy ámítók? Netalán gyengék volnánk? Minden pillanat a magyarázatért való küzdelemmel telik, s évek teltek a magyarázkodással, de valódi választ magam sem találtam... És félek, nem is létezik válasz.
Semmi sem valóságos. Minden megengedett. Talán hitvallásunkban keresendő az áhított felelet? Lehetséges, hogy az - a józan ésszel szemben állva - két dolog egyszerre? Miért ne lehetne? Hát nem én rá volnék a bizonyíték? Nem létezhetünk nemes szándékoktól vezérelve, de ugyanakkor barbár eszközöket is alkalmazva? Mi, akik nagy becsben tartjuk az élet ajándékát, de azonnal el is vesszük azt attól, akit ellenségünknek tekintünk?
Lelőhely: Forlì északnyugati része (Romagna)

Kik voltak Ők, akik Ezelőtt jöttek? Mi vetette őket ide? Milyen régen érkeztek? Századokkal ezelőtt? Esetleg évezredekkel? Vagy még korábban? Kevés maradt belőlük csupán... Mi űzte el őket? Mik ezek a különös tárgyak? Üzenetek egy palackban? Hagyatékok, melyeknek célja, hogy támogasson és vezessen bennünket? Vagy csupán a hátrahagyott törmelékért harcolunk, s isteni hatalmat tulajdonítunk ezeknek a tárgyaknak, mintha valamilyen valós célt szolgálnának, s valójában nem többek selejtes gyermekjátékoknál?


Lelőhely: San Polo északi része (Velence)

Bár Robert de Sable meghalt, testvérisége tovább él. Bár jelenlétük nem érzékelhető túlságosan, mégis tartok tőle, hogy még most is veszélyt jelentenek. Egykoron még büszkén sétáltak az utcákon - könnyű célpontot jelentve -, ma már az árnyékban lapulnak meg. Immáron nehéz lépést tartani velük. Mily gonosz terveket szőnek vajon a sötétben? Munkánkat ezen kétség mindenképpen megnehezíti.

Hallani pletykákat valamiféle ciprusi mozgolódásról. Mindenképp utána kell majd járnom... Mindenesetre ez már rádöbbentett, hogy taktikánknak gyökeresen meg kell változnia. És ez bizony erődjeink létezésének végét jelenti. A nyilvános gyilkosságokra való hajlamunk megszűnését. Ezentúl csöndesen kell majd megszőni hálóinkat. Megfontoltabban kell cselekednünk, mint tettük azt a múltban. Bár most azt kérem testvéreimtől, hagyjanak fel a vallási szertartásokkal, azt nem várom el, hogy hagyjanak fel hitvallásunkkal is. Ugyanis AZ az, amely asszaszinná tesz minket. Nem pedig egy levágott ujj. Nem a paradicsom hamis ígérete. Nem a méreghasználat tiltása. Az embereknek, s nem szokásainknak kell élnünk. Ha lopakodnunk kell, hát lopakodunk. Ha mérget kell használnunk, hát használunk. Ha pengénk ujjunk eltávolítása nélkül is használható, nem követeljük testünk megcsonkítását. Nem fogjuk manipulálni újdonsült társainkat hazugságokkal és különféle félrevezető beszédekkel. Nyíltan és őszintén fogunk beszélni. Újjászületünk...
Lelőhely: San Marco északnyugati része (Firenze)

Egykoron úgy hittem, Adha lesz az, aki segít nyugovóra térnem, akinek hála letehetem kardomat, és úgy élhetek, mint bármely férfi. Ma már tudom, az efféle álmokat jobb éjjelre megtartani... Az arca. Megpróbálom száműzni elmémből az emléket, melyben nappalokon és éjszakákon át dacoltam a tengerrel, hogy kimenekítsem őt a templomosok karmai közül. Majdnem időben elértem őket. Majdnem. Csak egy kicsit kellett volna gyorsabbnak lennem. Végül már csak élettelen testét tarthattam karjaimban - üres, mozdulatlan tekintete a rémületet tükrözte vissza... Mindnyájuknak az életére törtem - egytől egyig -, amíg mindegyik bűnös el nem távozott eme világról. Azonban egy csepp örömet sem leltem ebben. Semmiféle beteljesülést vagy megkönnyebbülést. A haláluk nem hozta őt vissza. Nem gyógyították be a sebeimet. Az eset után úgy gondoltam, soha többé nem fogok úgy érezni egy nő iránt sem, ahogyan iránta éreztem.

Szerencsére rosszul gondoltam.
Lelőhely: San Gimignano északnyugati része (Toszkána)

Miért sarkallnak ösztöneink erőszakra minket? Tanulmányoztam a különböző fajok közötti kölcsönhatásokat. Úgy tűnik, az egyik élőlényt életben maradásához más élőlények halála szükségeltetik. Miért nem képesek összefogásra a túlélés érdekében? Sokan úgy vélik, a világot valamiféle földöntúli erő hozta létre - de én nem látok mást, csupán egy őrült művét, aki elferdítette a világot, s akit szórakoztat a rombolás és a kétségbeesés látványa. Eredetünk zűrzavaros. Nem betervezett. Nem más, mint az idő múlása az, amely idáig sodort minket. Először a természetben éreztette hatását - majd később az emberiségen is...


Lelőhely: A Cannaregio körzet délkeleti része (Velence)

Idővel minden mondat megerősítésre kerül majd, amelyet elég sokáig és elég hangosan állítanak. Idővel igazsággá válik. Feltéve persze, ha képes vagy szilárdan helytállni az eltérő véleményekkel szemben, és el tudod hallgattatni az ellenfeleidet. Ami a szükséges lépések megtétele - ellenfeleid elhallgattatása - után hátramarad, az immáron szükségszerűen az igazság.

Tárgyilagos szemszögből nézve lehet, hogy ez a megállapítás igaz? Nem. Tudná ezt bárki tárgyilagosan megközelíteni? Senki sem tudja. Ez a szó szoros értelmében, fizikailag képtelenség volna. Túl sok ugyanis a változó. Túl sok van kidolgozatlan területekből és képletekből. Persze megpróbálhatjuk. Közelebb és közelebb araszolhatunk ahhoz, amely mindenre fényt derít. Elérni azonban soha nem fogjuk. Soha sem...
Tudom, hogy amíg a templomosok léteznek, mindig el fogják ferdíteni a valóságot saját akaratuknak megfelelően. Felismerték, hogy nem létezik színtiszta igazság - vagy ha mégis -, nem vagyunk kellőképpen felvértezve ahhoz, hogy felismerjük azt. Ezért megalkotják saját, egyedi értelmezésüket világunkról. Ez az alapelve úgynevezett "Új Világrendjüknek" is; minden létező átalakítása saját képükre. Ez nem ezen különös tárgyakról szól. Nem az emberiségről. Azok csupán eszközei. Csupán egy elképzelésről szól. Okos dolog ez részükről. Ki indítana háborút egy elképzelés ellen? Ez a tökéletes fegyver. Nem egy megfogható dolog, mégis képes megváltoztatni a körülöttünk levő világot számos tekintetben, gyakran erőszakos módon. Nem tudsz megölni egy irányelvet, egy hitvallást. Még ha el is pusztítod követőit, tűzre veted írásait - legjobb esetben is csupán időt nyerhetsz. Valaki egy szép napon majd újra felfedezi ezt. Újra feltalálja. Hiszem, hogy mi, asszaszinok egyszerűen csak újra felfedeztünk egy Rendet, melynek története, így a Hegyi Öreg létezése is előre meg volt írva...
Lelőhely: Monteriggioni középnyugati része

Egy férfit megörökítő rajz, amint az a tömegnek prédikál. A rajz tetején levő ábra mutatja, hogy a bibliai Éden almája ugyanaz, mint az Éden Darabja


Lelőhely: A villa irodája (Monteriggioni)

Attisz. Dionüszosz. Hórusz. Krisna. Mithrász. Jézus. Hasonló történetek szövik át életüket. Szerintem túl egyszerű történetek. Isteni elsőszülöttség. Üldözöttség. Tanítványok. Csodatevések. Feltámadás...

Hogyan lehetséges ez?
Talán nem is lehetséges... Korokon át újra ás újra felüti a fejét ugyanaz az egyszerű történet? Kölcsönveszik, majd a kor elvárásaihoz igazítják? Eszközeinkkel és nyelvünkkel egyszerre fejlődik? Vajon ez a történet valóságos eseményen alapszik, vagy teljes kitaláció? Egy kicsit talán mindkettő? Lehetséges, hogy az összes alak ugyanaz az ember - kinek életét az Éden Almája folyton meghosszabbította és megújította?
Al Mualim úgy beszélt Jézusról, mint élő emberről - mint halandóról, aki elsajátította a manipuláció művészetét. De mi van, ha tévedett? Ha ezek az emberek valódiak - s hosszú idővel ezelőtt már közöttünk jártak -, az azt jelenti, hogy ismét visszatérnek egyszer hozzánk? Talán most is itt vannak? Nagyon sok kérdésem van, és napról napra csak több lesz belőle...
Lelőhely: A Santa Maria Novella északi része (Firenze)

A Naprendszert ábrázoló asztrológiai rajz


Lelőhely: A villa irodája (Monteriggioni)

Egy asszaszinról készült rajz, aki két rejtett pengével van felszerelve. A rajz tetején a kovácsolás folyamati ábrája látható. A rajz bal, jobb és alsó részén néhány új gyilkossági technika illusztrációja látható

A rejtett penge hűséges kísérőnk emberöltők óta. Egyesek úgy gondolják, az a mi legfőbb ismertetőjegyünk - és nem gondolják teljesen rosszul. Nem érhettünk volna el megannyi sikert nélküle. Azonban ezen roppant fontos segédünkön is meglátszik már a kora - éppen ezért fejlesztéseket végeztem s elértem többek között, hogy immár nem szükséges a gyűrűsujj eltávolítása sem a használathoz. Első lépésként egy fémlemezt rögzítettem a szerkezethez, mely tompítja az érkező ütéseket. A többi asszaszin úgy hiszi, ez valamilyen újfajta fémből lett kovácsolva - nekem tulajdonítva a létrehozáshoz szükséges lépések kidolgozását (erről egy ábra látható ezen az oldalon). Jobb is így, hogy nem tudják az igazságot. Második lépésként Malikkal közösen új gyilkolási technikákat dolgoztunk ki: eztán gyilkolhatunk a magasból, párkányról és bizonyos rejtekhelyekről. Alapvető mozgások ezek, mégis kritikusak lehetnek. És végül a harmadik, egyben legegyszerűbb újítás - egy második pengével való felszerelkezés -, mely tökéletesen azonos párjával. Ha valaha egy asszaszin olyan helyzetbe kerül, amelyben sürgeti őt az idő, s két ellenféllel kell megküzdenie, csak úgy szerezhet magának több időt, ha a két célpontot pillanatok alatt, egyszerre megöli. Ezek a pengék csupán korlátozott számban létrehozhatóak, mivel nehéz a kovácsolásukhoz szükséges fém beszerzése. Alaposan át kell majd gondolnom, ki az, aki alkalmas arra, hogy egyszerre két pengét viseljen...
Lelőhely: Vieri de' Pazzitól (Toszkána)

Az ember arra törekszik, hogy mindent az uralma alá hajtson. Felteszem, ez természetes reakció az ember részéről, hogy saját környezetét a lehető leginkább uralni akarja. De ennek nem kellene az emberi faj többi tagját is alávetni. Napról napra többen és többen kerülnek szolgasorba - megtévesztés vagy erőszak által. Mások, bár nem estek a rabság kötelékeibe, mégis úgy érzik, életük teljesen értéktelen. Láttam már több esetet, amikor férfiak zaklatták a nőket. Hallottam a mocskos szavakat, amelyeket az idegen földről ide érkezők használtak. Figyeltem, hogyan ítéltetnek szenvedésre azok, akik más dolgokban hisznek, akik máshogy gondolkodnak...

Gyakran vitatkozunk itt ezekről a dolgokról - mi, kik Maszjáf tornyaiból vizsgálódunk. Mit lehet tenni, hogy gátat szabjunk ennek? Hogy toleranciára és egyenlőségre sarkalljunk másokat? Néhanapján a nevelést, az oktatást említjük megoldásként, abban a hitben ringatva magunkat, hogy a tudás felszabadíthat minket az erkölcstelenség zárkájából. De amikor sétálok az utcán, s rabszolgákat látok, akiket épp árvereznek - a szívem kihűl. Amikor látok egy férjet, aki sértéseket és köveket dob a feleségéhez, meggyőződve arról, hogy az csupán azért létezik, hogy őt szolgálja - kezeim ökölbe szorulnak. És amikor gyermekeket látok, akiket elszakítottak a szüleiktől, hogy egy idegen férfi hasznára legyenek - a forró sivatagban találom magam, ahol szenvedek majd meghalok a tűző napon...
...Ezeket tapasztalva már nem hiszem, hogy egy egyszerű nevelő párbeszéd majd mindent megváltoztat. Ezeket tapasztalva már csupán az azon jár az eszem, vajon milyen halál volna méltó büntetés ezen elkövetők számára.
Lelőhely: San Marco délnyugati része (Velence)

Egy vázlat a Földközi-tengeren fekvő Ciprus szigetéről


Lelőhely: A villa irodája (Monteriggioni)

16-30

Az Alma több, mint azok hátrahagyott üzenete, akik előttünk már itt voltak. Kavargó, szikrázó belsejében egy pislákoló fényt vettem észre, mely talán magyarázat, mivel is van dolgom. Amit találtam, az egyszerűen nem létezhet. Talán nem is létezik. Lehet, hogy csupán egy egyszerű tanács. Honnan tudhatnám? Hogyan lehetnék biztos felőle?

Állandóan azon gondolkodom, milyen következtetés vonható le ezen újonnan tapasztalt víziókból: ezek azon esemény képei, amely biztosan el fog érkezni - vagy annak, amely talán megtörténik? Képesek vagyunk befolyásolni a jövendőt? Van elég bátorságunk megpróbálni? És miközben megtesszük, nem olyat teszünk-e, amely épphogy elvezet a már megírt jövőhöz, s nem megváltoztatja azt?
Hezitálok - mint mindig - a cselekvés és a tétlenség lehetősége között - teljes kétségben -, hogy melyik a jó választás - amely változást hozhat. Egyáltalán tőlem várják a változtatást? Mindenesetre megtartom magamnak ezt a feladatot. Talán nem a változtatás esélyét adja meg - vagy garantálja - az, amit láttam?
Lelőhely: Monteriggioni középkeleti része

Az eddig látott dolgok közül semmi sem aggaszt annyira, mint az a pislákoló lángkép. Az oszlopok olyan magasak voltak, hogy úgy tűnt, szinte átszúrják a mennyországot. A föld morajlott és megremegett. A hegyek meghasadtak és széttörtek. Az óriási fémtornyok összedőltek, belső részeik nagy robajjal szétszóródtak a földön... Mindenütt sikoltást lehetett hallani. Olyan rettenetes volt e kórus robaja, hogy visszhangjai csak most kezdtek eloszlani.

Mi ez az őrület, amit láttam? Tóluk szól talán, kikre olyannyira kíváncsi vagyok? Ők, akik ezelőtt jöttek... Talán azt láttam, hová mentek? A tűzbe? A porba? Talán ez az a pusztító erő, amelyet a templomosok kutatnak. Amely talán parancsolóinkká teheti majd őket. Mi esélyünk volna hát, ha egy ilyen sötét erőt irányítanának - mellyel az egész világot lemészárolhatják...
Lelőhely: Forlì (Romanga) északkeleti része

Kötelességünk elrejtőzni. Csendben lenni. Titokban formálni a történelem eseményeit. Néhányan a testvériségből ezzel nem értenek egyet. Dühösek, hogy nem fedhetjük fel kilétünket. Szerintük ez lassítja tevékenységeinket. De ők nem értik, milyen kockázatot rejt leleplezésünk. Megmutatni magunkat most veszélyes volna. Félek, őrültnek titulálnának minket, aztán ránk is támadnának. Így menne ez. Ahogy mindig is ment. Ha van valami, amit biztosan tudok, az hogy az emberek nem tanulnak azáltal, hogy csupán mondanak neki valamit. Beszéd helyett mindent meg kell nekik mutatni. A dolgok közötti összefüggéseket maguknak kell észrevenniük. Ha azt mondom valakinek, legyen kedves, legyen elnéző, járjon nyitott szemmel - ezek a szavak elsorvadnak, elhalnak, még mielőtt érezhetnénk a hatásukat. Szófecsérlés volna csupán. Meg kell tehát erősíteni tanítási módszereinket...


Lelőhely: Santa Maria Novella nyugati része (Firenze)

Az Altaïr által viselt páncél sematikus ábrája

Legendák szólnak az Arany Gyapjúról. Lehetséges-e ezt a két anyagot ötvözni?

...Tovább finomítottam a kohászati eljárást, lehetővé téve egy olyan páncélruha létrehozását, amelyet még soha nem látott a világ...
...Nagy erővel bír, s elég könnyű ahhoz, hogy teljes szabadságot adjon...
...A csodálat és félelem érzései között ingázok. Valami olyan dolgot hoztunk ezzel létre, amely teljesen átformálhatja a hadviselést, hiszen a páncélzat viselője legyőzhetetlenné válik...
Talán hiba volt megalkotni ezeket a darabokat. Azt hiszem, jobb ha a szükséges formulákat megsemmisítjük. Mi történne, ha ellenségeink megkaparintanák maguknak? Túl nagy a kockázat...
Lelőhely: A Castello körzet középkeleti része

Tanulmányoztam az ókori pogány vallásokat, amelyek a jelenlegi, az egyetlen isteni teremtőt elismerő rögeszme előtt léteztek. Úgy tűnik, a pogányok számára fontosabb volt az erőszak érvényesítésének szándéka a körülöttünk levő világ színdarabjában, mint az önkényes erkölcsi szabályok erőltetése...

A nap reggel felkel, és éjszaka lenyugszik. A vízszint megduzzad, majd leapad. A fű növekszik, elszárad, kipusztul, majd idővel ismét kinő a földből. A levegő felmelegszik, kihűl, majd kezdi előröl. Valamiféle rejtett energia megtart minket a talajon, majd amikor elrugaszkodnánk tőle, igyekszik visszahúzni minket.
Valamennyi jelenést régebben egy isten vagy istennő személyéhez kötöttek. Minden erőnek arcot tulajdonítottak, de ezen arcok tulajdonosait teljesen elkülönültnek tekintették mindentől és mindenkitől, s óriási erőt tudtak be nekik. Az elkülönülés nem jelenti azt, hogy ne lett volna kapcsolat ezen erők képviselői között - egy panteon ezen egyéni lényeknek - a szabályoknak. Láthatatlan kezek irányítják a körülöttünk levő világ folyamatait.
Volt tehát egy lehetőség csoportosítani, tanulmányozni, megmagyarázni és megérteni a dolgok működését - még ha hibásan is. De nincs több ilyen lehetőség. Most azt várják el, fogadjunk el egy sokkal egyszerűbb magyarázatot. Micsoda naivitás azt hinni, hogy egyszerű választ kaphatunk minden egyes kérdésre. Minden rejtélyre. Azt hinni, hogy van egy egyszerű isteni fényesség, amely mindent irányít. Azt mondják az a fény, amely elhozza az igazságot és a szeretetet. Én azt mondom, az a fény az, amely elvakít bennünket - és miatta megbotlunk a tudatlanságban.
Vágyakozom a napra, amikor az emberek végre megszabadulnak ezen láthatatlan szörnyetegektől, és újra racionálisan fognak tekintetni a világra. De ezek az új vallások túlságosan kézenfekvőek - és szörnyű büntetést ígér annak, aki visszautasítja -, s aggódom, hogy a félelemtől hajtva mindenki beszorul majd ezen hatalmas hazugság roppant mély üregébe.
Lelőhely: Az Auditore-villa délkeleti része (Monteriggioni)

Egy sematikus ábra a módosított rejtett pengéről, amit injekciós tűként lehetett alkalmazni. Közvetlen környezetében különböző növények, gyökerek láthatóak.


Rengeteg, különféle növény terem ezen a vidéken. Különböző egzotikus fajtákat kereskedőktől és utazóktól is be lehet szerezni, de ezen növények tulajdonságai nincsenek dokumentálva, így hatásuk ismeretlen. Ezért saját feladatomnak tekintem, hogy további vizsgálatoknak vessem őket alá. Hagyományos alkímiai eszközökkel lehetséges a méreg kipárlása. A mérgekkel kivételes körültekintéssel kell bánni, ugyanis egyes fajtái bőrön keresztül fel tudnak szívódni. Sokan veszítették már életüket figyelmetlenségüknek köszönhetően.
Egy pengébe vájt üregben kellene elhelyezni a mérget, ami fegyverként mindenképp hatásosnak bizonyulna. Viszont előfordulhat, hogy a fém penge így elveszítheti keménységét, és könnyebben eltörik.
Lelőhely: Lorenzo de' Medicitől (Firenze)

Európa, Afrika, Ázsia és Ausztrália térképe. Különféle helyeket jelöl; vagy a Kamrák lelőhelyeit, amelyek az Éden Darabjait rejtik, vagy talán különféle asszaszin-szekták területeit


Vajon miféle térkép ez? Úgy tűnik, az egész világot ábrázolja. Az viszont nem lapos, mint ahogy azt manapság állítják, hanem kerek - mint egy golyóbis. Pont, mint az Alma. De mégis hogyan lehetséges ez? A dolgot még furcsábbá teszik azok a területek, amiket a térkép mutat - az ismeretlenség hatalmas foltjait. Felderítetlen területeket. Úgy látszik RENGETEG helyet nem fedeztek még fel... Élnek emberek ezeken a területeken? Vajon olyanok, mint mi? És ha nem - mennyiben különböznek tőlünk? Szeretném tudni a válaszokat. Talán - idővel - nekem is lesz lehetőségem utazgatni a nagyvilágban. Egyszer talán elindulok, hogy eljuthassak ezekre a távoli vidékekre...
Lelőhely: San Gimignano északkeleti része (Toszkána)

A lopakodást bemutató ábra


Az arab írás lefordítva: Észak (هاجم)=Támadás, Kelet (تسلق)=Mászás, Dél (ءبر)=Keresztül, és Nyugat (قطر)=Átlósan
Lelőhely: A villa irodája (Monteriggioni)

Néha azért hiányzik a családom... legalábbis az emlékek. Sohasem ismertem igazán a szüleimet, még annak ellenére sem, hogy ők is e falak között élték mindennapjaikat. Ezt az utat választottuk. Lehet, hogy szomorúak voltak, de semmi jelét sem mutathatták ennek - ugyanis az lett volna megengedett.

Ami engem illet, ifjúkorom jelentős része a kiképzéssel telt, így kevés időm maradt a múlt sebeinek nyalogatására, és a szüleimtől való elválasztás miértjén töprengeni. Később, mikor végleg elveszítettem szüleimet, haláluk nem jelentett többet, mint két idegen továbbállása. Al Mualim apám helyett apám volt, bár szeretete gyenge és hamis szeretet volt csupán, noha nekem akkoriban úgy tűnt, hogy ez számomra elegendő - sőt talán jobb is volt így. Legalábbis én így gondoltam.
Egy nap nekem is lesz gyermekem - Vallásunk is ezt követeli. De nem fogom vele ugyanezt a hibát elkövetni. És ezentúl senki nem teheti, aki asszaszinnak vallja magát. Engednünk kell, hogy szerethessük gyermekeinket - és hogy ők is viszont szerethessenek bennünket. Al Mualim úgy hitte, egy ilyesfajta kapocs csak árthat nekünk - megrendíthet bennünket, mikor egy küzdelem során az életünk forog kockán. De ha mi tényleg egy igaz dologért harcolunk, a szeretet nem megkönnyíti inkább az önfeláldozást - tudván, hogy amit teszünk, szeretteinkért tesszük?
Lelőhely: Forlì déli része (Romagna)

Egy Mariát ábrázoló rajz


Lelőhely: Az villa irodája (Monteriggioni)

Most már tudom a választ. Ismerem az igazságot. Soha többé nem érintem meg azt a nyomorult tárgyat. A legjobb, hogy senki nem fogja tenni, sem most, sem később.

Megpróbáltam - végül - elpusztítani, de ez a tárgy nem hajlik, nem törik, de még csak meg sem olvad. Ó, micsoda irónia - bizonyos, hogy ha megkérdezném, az Alma elmondaná, mi a teendő. De az ígérete nem elegendő... Ez a tárgy mindig tartogat meglepetéseket. Vigyáznom kell vele. El kell zárnom. Elvisszük a szigetre - mely egykoron az övék volt, most a miénk. Van ott egy kincstár - jól elrejtve -, mely biztosan megfelel a célnak. Kockázatos megválnom a tárgytól, hogy mások is felfedezhessék. Viszont még kockázatosabb saját közelemben tudni. Idővel egyre nagyobb lesz a kísértés. Gyenge vagyok. Mind azok vagyunk. Ki ne lenne az? Ó, azok a dolgok, amiket láttam... A történet itt van - benne a szövegben. De nem a sorok között, hanem alattuk. Hova csak a mi szemeink tévedhetnek. Menj, és nézd meg magad! Talán pont te jársz sikerrel abban, amiben magam és mások is kudarcot vallottak. Az idő tovább menetel - magával hozva új felfedezéseket és találmányokat. Talán egy nap talán majd az ajtó kinyílik, és az üzenet célba ér. S ők meglelik prófétájukat.
Lelőhely: A Dorsoduro körzet délkeleti része (Velence)

Egyre nagyobbra növünk. Napról-napra többen és többen érkeznek várainkhoz. Férfiak és nők. Ifjak és idősek. Különböző vidékekről. Más-más világnézettel. Mindegyikük ugyanazt meséli - hogy megértették hitvallásunk első szabályát: hogy semmi sem valóságos.

A külső valóság azonban gyakran kiábrándítja őket. Elveszítik erkölcsösségüket, bizonyosságukat és biztonságérzetüket is. Sokak őrültséget tesznek. Nekünk kell kivezetni őket a fényre. Segítenünk őket a gyógyulásban. Elméjüket többé nem tündérmesékkel, inkább tudással kell megtöltenünk. Válaszokat kell adnunk - és ezen válaszoknak igenis nehéznek, bonyolultnak kell lenniük. Akár maga az élet.
Lelőhely: San Marco keleti része (Firenze)

Egy sematikus ábra a pisztolyról, melynek működéséhez elengedhetetlen a puskapor

Sikerült! Megtaláltuk a módját, miként alakítsuk át a rejtett pengét, hogy lövedékeket vethessen ki magából. Ez a megoldás súlyos károkat tehet az ellenségben - akár nagy távolságból is. Bevallom, az út, amelyen végighaladtam a felfedezésig eléggé... kockázatos volt, hogy úgy mondjam. Rájöttem, hogy az Almát ritkán használva, és erősen koncentrálva kivonhatjuk magunkat megannyi káros hatása alól. Legalábbis remélem.
A lőfegyveres harcmodor ismerete nem új számunkra, hiszen megfigyelhettük, hogy keleti szomszédainknál bevett szokás ilyesfajta fegyvereket használni. Viszont ezek a harci eszközök sokkal több időt és gondoskodást igényelnek, mint korábbi társaik. Kitaláltam, hogyan lehet ennek a fajta lőfegyvernek a lehető legjobban minimalizálni a méretét, hogy az ember akár a csuklóján is viselhesse azt.
Továbbá sikerült finomítanunk a gyúlékony por összetevőjén, ezáltal egy sokkal hatékonyabb anyagot kaptunk. Használata veszélyes lehet... Legjobb lesz ha létezését csak a legközelebbi szövetségeseinkkel osztjuk meg...
Lelőhely: Carlo Grimalditól (Velence)

Kelet felől a horizonton sötét dagály látszik közeledni - egy olyan sereg, melynek méretével és erejével könnyedén rettegésben tarthatják az egész világot. Vezetőjük egy Temujin nevű férfi, aki felvette a Dzsingisz kán nevet. Ő és hordája országokon söpör végig, meghódítva és lemészárolva azokat, kik az útjukban állnak. Bármi is legyen a céla, meg kell őt állítani. Ifjabb koromban titokban talán még én is részt vettem volna az ellenük folytatott harcban - gyanítom, az Éden Darabját is segítségül hívva. De ezek az idők végleg elmúltak. A köpenyt tovább kell adni. Eljött az idő, hogy ő és én beszéljünk fiainkkal. Majd együtt elutazunk, hogy e fenyegetésből ne vehessük ki a részünket.


Lelőhely: San Polo déli része (Velence)

Hamarosan eltávozok ebből a világból. Eljött az én időm. A nap minden óráját áthatják a gondolatok és a valóságtól való rettegés. Tudom, hogy testem minden eleme egyesül a Földével. De mi lesz az öntudatommal? A személyiségemmel? Vagy is - mi lesz majd VELEM? Gyanítom, hogy egyszerűen megszűnök létezni. Hogy nem is létezik más világ, melyről oly sokan prédikálnak. Nincs visszatérés sem. Egyszerűen vége lesz. Örökre.

Az életünk oly rövid és jelentéktelen. A világegyetem mit sem törődik velünk; nem számít, jót cselekedtünk-e vagy rosszat. Hogy visszaéltem-e az Almával, vagy elrejtettem inkább. Mit sem számított volna, mit teszek. Nincs számvetés. Nincs végső ítélet. Odaát csak csend honol. És persze sötétség. Végtelen és megkérdőjelezhetetlen... Mindazonáltal ámulok - hogy nincs mód megállítani - vagy legalábbis késleltetni - a halál közeledtét. Bizonyára azok, akik előttünk jöttek, nem voltak ennyire gyengék és törékenyek, mint mi. De felesküdtem, hogy végét veszem ennek az ősi tárgynak. Hogy senki se bámulhasson magjába. Na de mégis: szembesülvén a ténnyel, hogy hamarosan végem, ugyan milyen kárt tudna még okozni egy utolsó bepillantás...
Lelőhely: Monteriggioni vidéki területének keleti része

Galéria

Abstergo.pngEgy nagyobb képgaléria kapcsolódik a(z) Altaïr Ibn-La'Ahad Kódexe című cikkhez. Kattints ide, hogy megtekinthesd!


Forrás

http://assassinscreed.wikia.com/wiki/Alta%C3%AFr_Ibn-La%27Ahad%27s_Codex

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki